Az utolsó garanciális simítások zajlanak még, de kimondhatjuk: elkészült Kecskemét legjelentősebb beruházása, amire pártállástól függetlenül mindenki büszke. Nem volt egyszerű, mire idáig eljutott.

Több mint két évtizeddel ez előtt nyilvánvaló volt, hogy eljött az idő és a városháza nem javítgatható tovább időszakosan, hanem egy átfogó, teljes körű felújításra van szüksége, mert az állagromlása felgyorsult. 

Aztán 2011 márciusának egyik hajnalán arra a hírre ébredt a városvezetés, hogy lezuhant a födém a hivatal második emeletén. A korai időpontnak hála, személyi sérülés nem történt. Innentől az események felgyorsultak. Bár Zombor Gábor polgármester is próbálkozott kisebb nagyobb pályázatokkal, a megoldást végül Szemereyné Pataki Klaudiának sikerült megtalálnia. Városvezetése alatt született meg az a kormányhatározat, amely biztosította az ingatlan felújítási költségeinek a jelentős részét.

Második történelmi aranykor

A támogatási program kapcsán Balogh Zoltán, a kecskeméti önkormányzat Fejlesztéspolitikai Irodájának vezetője a következőket mondta lapunknak:

- 2010-es évek közepére a gazdasági növekedés eredményeként a magyar kormány 2016-ban meghirdette a Modern Városok Programot, amelynek értelmében mindazon épületei megújulhatnak Magyarországnak, amelyek az aranykorban, a 19. század végén, illetve a 20. század elején épültek. Ebbe természetesen beletartozik a kecskeméti városháza is, amely az elmúlt 120 éve nem esett át generális felújításon.

A legnagyobb beavatkozást a 70-es években élte át, amikor a homlokzatát festették át, akkor kapta azt a jellegzetesen rózsaszín árnyalatot, amely köszönőviszonyban sincs az eredetivel. 

Ugyancsak ennek a felívelő korszaknak a kimagasló épülete a Katona József Nemzeti Színház, amelynek felújítása a tervezési szakban van, valamint az egykori Rudolf Laktanya területén megújuló, a  Kada Elek Szakiskolának helyet adó épület is, amelynek előrehaladott a felújítása. Tehát az aranykor újjáéled Kecskeméten, mert hasonló fejlődési periódust él át a város, mint Kada és Lestár idejében. Ez egy szerencsés és sajátos történelmi együttállás, mert ilyen jellegű forrásbőségre az aranykor óta nem volt példa Kecskeméten, szeretném hangsúlyozni, hogy ez a felújítás nem uniós finanszírozásból, hanem a magyar költségvetés támogatásával valósult meg.

A teljes összeg több mint 8 milliárd forint, amelyből 6,7 milliárdot a magyar kormány biztosított, a fennmaradó mintegy 1,5 milliárd forintot pedig a város tette hozzá.

Maradjon, vagy menjen a hivatal?

Természetesen innen sem volt egy felhőtlen séta, míg a ház megújult, hisz egy ilyen bonyolult beruházás rendkívül rátermett kivitelezőt igényel, a másik, hogy az épület minden apró kis szegletében található egy védett érték, szobor, vagy díszítés. 

A Horváth Építőmester Zrt. kihívást bevállalta, annak ellenére, hogy ez  a projekt egyáltalán nem volt kivitelezőbarát, hiszen az volt a koncepció: az állampolgárok minél kevesebbet vegyenek észre a műemléki felújításból és a ház működése fennmaradjon közben. 

Erre a megoldásra akkor jutott a városvezetés, amikor kiderültek, mennyibe is kerülne az egész polgármesteri hivatalt kiköltöztetni egy másik ingatlanba, ahol tovább folytatódhat a hivatali munka. Ezért maradtak az olcsóbb verziónál, miszerint a vetésforgó elvével egy csapatnyi iroda átköltözött az egykori Liberté kávéház helyére, addig azoknak az irodáknak a felújítása zajlott, majd a már kész irodákba költöztek azok, akiknek szobáikra került a sor.

Megérteni a korszellemet

Vajon mi indokolta egykoron az ország szívében egy 50-60 ezres népességű  kereskedelmi mezővárosnak, hogy ilyen grandiózus városházája legyen, egy  meghatározó és részleteiben kidolgozott díszteremmel? 

Erre szintén Balogh Zoltántól kaptunk választ, miszerint a korabeli jegyzőkönyvekből az derül ki, hogy nem csak a jelennek, hanem  a dinamikusan fejlődő jövőnek építették, és egyben méltó legyen a reprezentációra, az előkelőségek, valamint akár a császár fogadására is.

Ez az épület elsősorban szimbolizálja Kecskemét első aranykorát és őseink gyakorlatiasságát, mert   a Lechner-Pártos tervezőpáros kétségtelen a magyar szecesszió ékkövét álmodta Kecskemétre, de a földön álltak, mert az oldalába üzleti célú helyiségeket is elhelyeztek.

^{Legyen méltó a császár fogadására} 

A felújítás végéhez közeledve a tervezők zsenialitása egyre jobban feltárult, mert itt minden kommunikál egymással, a bútorzat, a nyílászárók színei, a cserépkályhák. Arra is rájöttük időközben, mondja Balogh Zoltán, hogy miért terveztek a belterekbe mélyebb színeket, mert a kályha és a pipafüst, a kormozás sok porral és hamuval járt.

Cserépkiosztás-kutatás

Vajon miként is nézett ki a korabeli  városháza teteje, amely egy szecessziós épületnek a fő díszítő eleme. A cserépkiosztási tervlapokat ugyanis nem találták meg. Ezért korabeli leírásokra, akkori közgyűlési jegyzőkönyvekre, valamint a Lechner Pártos városházi akvarelljére támaszkodtak.  

A főhomlokzat tetejének a lefedése anno már megkezdődött, miközben 1894-ben Lechner cserépmintákat hozott a városnak, amelyeket bemutatott a közgyűlés előtt. Zöld, kék, mázas cserepek voltak, amelyek meglehetősen drágák. A költséghatékonyság értelmében végül a barna, engób technikával égetett cserepek mellett döntöttek a városatyák, amely jól mutat a sárga selyemmázas cseréppel. Egyben arról is határoztak, hogy az eddig feltett sima, égetett cserepeket pedig tegyék át hátra, a belső udvar felöli oldalakra. 

Balogh Zoltán mindezek alapján mondja azt, hogy a kecskeméti városháza építése lényegében most fejeződött be az eredeti tervek és koncepció alapján. Hozzátette: az 1911-es földrengés után újabb cserepeket kellett rendelni a helyreállításhoz, amelyek megint nem az eredeti tervekhez kapcsolódtak.  Megjegyezte: a kivitelezésben külön kihívás volt a cserepezés, mert a régi kézműves cserepek mind más-más áranyalatúak voltak, amit ma már a modern technológia nem tud elkövetni, ezért több különböző széria lett legyártva és azokat keverték a tetőfedők, hogy idézzék a régi hangulatot a városháza tetején

Életbölcselettel és szépséggel teli épület

Vajon milyen üzenetet hordoz a városháza a mai kornak, a laikusoknak és a műértőknek, egyáltalán van e mondanivalója? - kérdeztük ezzel kapcsolatban Öveges László főépítészt.

- Az arányosság fontosságát közvetíti. Mert mindenki akkor él jól, akkor lehet boldog, teljesülhet ki, ha arányosan él a saját a képességihez mérten.

Ez az épület elég nagy ahhoz, hogy méltó legyen Kecskemét büszke mivoltára, egyben igényes is, van benne nagy városiasság, de nem akkora, hogy félve kelljen megközelíteni, mint egy diktátor palotáját, mert egyáltalán nem nyomasztó. Az arányok és az építészeti eszközök letisztultságát, zsenialitását egyébként az épület belső udvarán lehet a legjobban felfedezni.  

^{Méltó a városhoz, büszkeséggel tölti el az itt élőket - mondta Öveges László}

A kecskeméti városháza Lechner egyik főműve, világörökségi várományos, a díszítettség nem tobzódik, nem telepszik rá az arányokra, mint a későbbi, sokszor öncélú szecessziós épületekben fellelhető. Épp ízléses, és szerintem ezért is rajonganak érte a Kecskemétiek, pedig elég csúnyán megrondította a történelem, mert az épület falain hét különböző színt sikerült összeszámolnom az eddig renoválások maradványaként,  Az eredeti tetőszerkezetet szinte teljesen kicserélték, mázas cserepes világ napjainkra mindenféle árnyalatú lett,  a legzavaróbb az volt, hogy a második emeleten beépítették a folyosókat  és ócska válaszfalakkal szétszabdalták a gyönyörű egyterű helyiségeket.

Új elemek, látványosságok

A felújítás mellett új részek is létesültek a városháza épületében, ilyen lényeges beavatkozás az archaikus levéltár kibővítése.  A másik pedig a látogatóközpont, amely a kecskeméti szecesszió történetével ismerteti meg az érdeklődőket interaktív módon. Erős törekvés van arra, hogy az épület nagytemplom felőli oldalán lévő kapun keresztül egy, a házhoz méltó vendéglátói szerepkör is megvalósuljon, de e mellett a megújult központi udvar is sokkal nyitottabbá válik majd a polgárok számára. 

Kihívás a legjobb restaurátoroknak

 Még ennyi tapasztalattal a hátunk mögött is rejtett magában kihívást a kecskeméti munka, mondta Zoltán Győző, eötvös, iparművész, akinek és családjának a városháza dísztermében lévő csillár megújulását köszönhetjük.  

- Tudnillik az akkori mestereknek olyan eszközeik, formáik, felütővasaik voltak, melyek számunkra ismeretlenek. Ezért nekünk ki kellett találunk, hogy ezek hiányában hogyan tudunk látszólag azonos végeredményt megalkotni. Például a falikarok tenyérnyi nagyságú, réz virágdíszítéseit ők anno egy anyagból készítették el, én négy különálló darabból állítottam össze és hátul összeforrasztottam. Szakavatlan szem nem biztos, hogy felfedez különbséget, én azonban tudom, hogy az odavezető út más volt. 

^{Más utakat kellett bejárnom a maradandó megörökítéséhez - mondta Zoltán Győző}

Sokszor kívánom azt, bárcsak visszarepülhetnék az időben, s akárcsak egy hetet eltölthetnék az akkori mesterek műhelyében. Jó érzéssel raktározza el az ember ezeket az ellesett fogásokat, bízva abban, hogy később, egy másik feladatnál majd hasznosítani tudja. Ámulatba ejtő szecessziós szépségekkel találkoztunk a városházán, tisztelettel adózunk és meghajolunk elődeink előtt - tette hozzá. Hangsúlyozta: őszintén mondhatom, hogy mindegyikünk nagy szeretettel és élvezettel vett és vesz részt a munkálatokban.

Fal és színezetkutatás

Az egyik fő feladatunk a városháza falainak kutatása volt, mely arra irányult, hogy kiderítsük, milyen volt a külső homlokzat eredeti színezése - mondta Balázsikné Juhász Györgyi restaurátor. Hozzátéve: némi előnnyel indultunk, hiszen Lechner Ödön és Pártos Gyula munkájához már volt szerencsém korábban Budapesten, a Veress Pálné utcában. 

Ahogyan ott, úgy itt Kecskeméten a városházánál, sőt, a Petőfi laktanyánál is az derült ki, hogy előszeretettel használták a római cementet vakolóanyagként, amit nem festettek le. Maga a cement égetésnél keletkezett színe határozta meg az épület külső megjelenését. 

Mindezen kutatásoknak köszönhetően kijelenthetjük: Lechner Ödönnek és Pártos Gyulának ez volt a védjegye, mely nem csak szakmailag, de kultúrtörténetileg is új és rendkívül értékes információ.

Az épület csodaszép bejárati árkádjának rekonstrukciója valóban nagy és összetett munka. Amikor átvettük a területet, lemezesen váltak le a falfestmények, már nem lehetett őket megmenteni. Egy helyen találtunk eredeti Lechner-féle motívumot, azt restauráltuk, de a többit csak rekonstruálni tudtuk. Mindez nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnt. A minta felszerkesztésekor jöttem rá, hogy ezek az annak idején kézzel készített terek minden irányban görbülnek, hullámos és szabálytalan a felületük. Az első próbálkozásomnál elég komoly torzulások jöttek ki. Ki kellett találnom, hogyan csalom el azokat, úgy, hogy a rajzok közelről, lentről és távolról is ugyanazt a képet adják. 

^{Bonyolult volt, de imádtam, s pont ez volt az izgalmas benne - valja B. Juhász Györgyi.}

Szivélyes vidéki légkör

- Szerettünk a hírös városban dolgozni, az emberek észrevehetően türelmesebbek és kedvesebbek, mint a fővárosban, frissebbnek, ropogósabbnak érezzük a munkát itt. Kevésbé kapkodós a légkör, még így is, hogy körülbelül egy évünk volt egy olyan mennyiségű és összetettségű munkára, ami egy kisebb műhelynek normál esetben 2-3 éves leterheltséget jelentene - mondta Zágoni Péter okleveles farestaurátor. 

^{Zágoni Péter és csapata nagyon kedvelte a kecskeméti légkört.}

A városháza komplex és nagyszabású felújításán belül a díszterem padsorának és felburkolatának felmérését és helyreállítási munkálatait végeztük, ezenfelül szakmai felügyelet biztosítottunk a beltéri ajtók helyreállításához. Nem ez az első alkalom, hogy padsorral és falburkolattal, valamint tölgyfa felületekkel találkozunk, mely némiképp megkönnyítette a helyzetünket, hiszen nem most kellett a szakmai irányelveket kitalálnunk, megterveznünk.

Csodálatos, gazdag díszítettségű, szecessziós stílusjegyeket magukon viselő fa felületek ezek, sok, apró rátét faragással, esztergált rozettákkal, melyek fokozzák a mívességet. 

Ezek a tárgyak, berendezések, bizony egyidősek az épülettel, ennek megfelelően rendkívül elhasznált állapotban voltak. A kopott, erodált felületeket tisztítottuk, kiegészítettük, a szerkezeti gyengüléseiket megerősítettük, majd idő- és kopásálló anyaggal bevonatoltuk.

Alázat és lelkesedés

Czifrák László, üveg- és kerámia restaurátor művésznek nem csak hazai, hanem nemzetközi tapasztalatai is vannak már a szakmájában, ennek ellenére azt mondja: a mai napig semmi nem megy kisujjból. Alázattal és mindig megújuló lelkesedéssel közelítek minden egyes munkához. Itt Kecskeméten elsősorban az jelentett kihívást, hogy egy műemléken ennyi féle anyaggal kellett dolgozni. Közel 3000 négyzetméter téglahomlokzat, valamint épületkerámia díszítmények és ólmozott üvegablakok restaurálását végeztünk. 

^{Czifrák László: megmenteni mindent az utókornak.}

Az átjáró- és folyosóajtók, valamint az udvari kapuk ólmozott üvegeinek élettartamát kellett újabb sok évtizedre meghosszabbítanunk. Igen gazdag és kiterjedt írott dokumentációja van a háznak, melyeket élmény volt kibogozni. Látnunk kellett, milyen anyagokat, technikákat használtak elődeink, csak így tudtuk megfelelő restaurálási tervet készíteni. Nekem szigorú alapelvem, hogy amit csak lehet, meg kell menteni az utókornak. Ha csak 20-30 évvel növelem meg a tárgy életét, már sokat tettünk. 

Hangsúlyozta: semmiképp sem szabad az eredeti elképzelésnél többet hozzáadni. Csak annyit, hogy egy statikailag stabil, esztétikailag pedig hiteles tárgyat kapjunk. Egy százéves múlttal rendelkező házban persze számos időzített bomba rejtőzik, hiszen nem lehet minden eredetileg beleépített anyagot kiváltani, lebontani. Emellett a különféle összeérő szakterületek hatásai is találkoznak egy-egy felületen, tehát az időtállóság sosem csak rajtunk múlik. 

A legnagyobb kihívás

Deák Jenő, kőrestaurátor mester és csapata, aki bár sok évtizedes tapasztalatot tudhat magáénak, mégis élete fő művének tekinti a hírös város jelképének a felújítását. 

^{Deák Jenő: életem legnagyobb szakmai kihívása volt}

- Nagyon sok helyen dolgoztam már és számos feladatban kipróbáltam magam, de ekkora volumenű, összetettségű és kihívásokkal teli munka ez volt az első az életemben - mondta lapunknak. Az épület homlokzatán található összes műkődíszt és a pártázatot - körben az épületen mintegy 322 méter hosszan - mi restauráltuk vagy rekonstruáltuk, a második és harmadik ütem keretében pedig a beltéri lépcsőket és korlátokat restauráltuk. Két évig béreltünk Kecskemét külterületén egy műhelyt, ahol egy rögtönzött „gyárat” hoztunk létre. 50 tonna kőzúzalékból készítettük hónapokon át az öntvény rekonstrukciós elemeket.

Az épület eredeti homlokzata és díszei római cementes vakolatból készültek. Abban az időben ez újításnak számított, a természetes kő helyettesítésére használták és nagyon sok pénzt tudtak vele megspórolni. Azonban ez a technológia hosszútávon nem időtálló. A téglamagra felhordott anyagban a külső, környezeti hatásokra repedések keletkeztek, belefolyt az esővíz, télen pedig szétfagyott. Ennek köszönhető az is, hogy az évek során folyamatosan hozzá kellett nyúlni, sőt, volt egy nagyobb felújítás is a házon, de sajnos legtöbb esetben ezek szakszerűtlenül zajlottak, mind plasztikailag, mind anyaghasználatát tekintve. 

Amikor felállványozták az épületet, szembesültünk vele, - mesélte, hogy az évtizedek folyamán hol és mennyire ette meg az idő vas foga az épületnek ezeket a részeit. Miután feltérképeztük a feladatokat, lehetett valós döntéseket meghozni: mit kell lebontani, hol kell pótolni és melyek azok a részek, ahol csak az újragyártás jöhetett szóba. A kőrestaurálási feladatok 70 százaléka rekonstrukció volt. 1:1-es maketteket készítettünk gipszből többek közt az 5 méter magas timpanonokról. Egy ilyen timpanon rekonstrukcióját 20-30 elemből tudtuk legyártani és a helyszínen összeszerelni. 

A téglamagot és a sima acél használatát ki kellett iktatni a rendszerből, ehelyett falszerkezetig visszabontottuk az egészet, erre került egy vasbetonszerkezet, majd ehhez tudtuk kültéri fagyálló ragasztóval és dübelekkel hozzáfogatni az új műkő öntvényeket. Ahol meg tudtuk őrizni az eredetit, s csak pótlást kellett készíteni, ott a különféle felületek összedolgozásán volt a fő hangsúly.

Azt gondolom, nem csak időtállót sikerült alkotnunk, de remélem, mindenki számára szemet gyönyörködtetőt is. 

Szöveg: Várkonyi Éva, Rajnai Attila

Fotók: Gyenes Kata