Nincs egyetértés mindig a bírók között

2015 jan 25
Megosztás
konferencia kecskeméti járási ügyészségen

Az egyik bíró engedélyezi a titkos információszerzést, a nyomozati bíró jogszerűnek találja a lehallgatást, a perbíró viszont kirekeszti a bizonyítékok sorából. Akkor most hogy is van ez? 

 

 

Zsúfolási megtelt pénteken a Kecskeméti Járási Ügyészség tanácsterme. Magas rangú ügyészek, rendőrök,  NAV-nyomozók, illetve bírák jöttek el az ország több pontjáról, hogy részt vegyenek a helyi ügyészség hagyományos szakképzési konferenciájának az ülésén, amely a titkos információszerzés anyagának a felhasználásáról szólt, nem is akármilyen előadóval: Márki Zoltán kúriai tanácselnökkel, a terület szakjogászával.

A hallgatók között volt többek között Szabó Ferenc, Pest megyei főügyész, Nánási László, Bács-Kiskun megyei főügyész, Kopasz Zsolt, Csongrád megyei főügyész, Dókáné Pályi Krisztina, Bács-Kiskun megyei főügyész-helyettes, Téglás Péter, a Kiskunhalasi Járási Ügyészség vezetője, Göblyös Péter, a Ceglédi Járási Ügyészség vezetője, Sors László, a NAV Bűnügyi elnökhelyettese, Husek Dániel, a Kecskeméti Törvényszék elnökhelyettese, Sárközy Szabolcs, a Kecskeméti Törvényszék Büntető Kollégiumának vezetője, több bíró, valamint rendőr, köztük Kerti István, a Kecskeméti Városi Rendőr-kapitányság első embere és nem utolsósorban a házigazda, Német Zsolt (vezető képünkön), a helyi járási ügyészség vezetője.

Német Zsolt köszöntőjében elmondta: a rendszerváltás óta a bűnözés is megváltozott, stílust váltott, egyre több a bonyolultabb, többszereplős nagyszabású bűncselekmény, főként gazdasági területen. Ennek okán a nyomozóhatóságoknak is hatékonyabbá kellett válniuk, mivel  a korábbi felderítési módszerek már nem nyújtottak kellő hatékonyságot, nem sikerült velük kétséget kizárón a bizonyítás, nem egy elvérzett a bíróság előtt. A felderítés során egyre nagyobb hangsúlyt kapott a titkos információszerzés, mint a bizonyítékszerzés egyik legfontosabb módja, amit kiegészített még a bűnügyi együttműködés. Hozzátette: a titkos információszerzés - amely leginkább az érintettek telefonjainak a lehallgatásában valósult meg - felhasználását azonban az utóbbi időben több törvényszéki - Kecskemét, Békéscsaba - határozatban a bírók ellentmondóan ítélték meg. Ennek az ellentmondásnak a feloldása érdekében szerveződött meg ez a konferencia, hogy segítse és lehetőleg egységesítse a jövőben a nyomozóhatóságok munkáját a bíróság elvárásainak megfelelően.

A szakmai eszmecserén kiderült: egy eljárás során a titkos információszerzés engedélyezése több bírón keresztül megy. Van egy szakasz, amely az előzetes megfigyelésre és információszerzésre irányul bírói engedéllyel, majd ezen anyagok alapján történő elemzés során állapítják meg, hogy megvalósult-e bűncselekmény, ha igen, akkor elkezdődik a nyílttá tett nyomozás, amelyben az információszerzés módját a nyomozati bíró engedélyezi, illetve felügyeli, majd legvégül, a nyomozás lezárásával, a vádemelést követően a bizonyítékokat a perbíró értékeli, majd hozza meg az első fokú ítéletet.

A fő kérdése a konferenciának az volt, hogy egy perbíró lényegében - még ha erre a jog lehetőséget is ad - milyen alapon zárja ki egy titkos információgyűjtésen alapuló bizonyítékhalmazt, miközben a büntetőeljárás során azt korábban két bírói is engedélyezte, illetve szabályosnak találta. Ha végül is egy perbíró felülbírálhatja a kollégáit és erre korlátlan joga van, akkor ezt a bizonytalanságot meg kell szüntetni, illetve kordában kell tartani, hiszen nemzetgazdasági szempontból költséges nyomozások és felderítések kerülnek egyetlen tollvonással sutba, miközben annak jogszerűségét korábban egyetlen bírói fórum sem kérdőjelezte meg. (Azok a perbírói döntések, amelyek a titkos információszerzést kizárták a bizonyítékok sorából a büntetőeljárást megelőző időszakra vonatkoztak, mivel a bíró úgy ítélte meg, hogy azt már nem kellett volna tovább folytatni, mivel a bűncselekmény egyértelműen megvalósult, a nyomozóhatóság viszont a titkos megfigyelés folytatását azzal indokolta, hogy az adott pillanatban még nem látták át a szervezetet, illetve elkövetői kör minden tagját és azok szerepét. Ez egyébként egy bűnszervezeti minősítés esetén kulcsfontosságú.)

Az előadó, Márki Zoltán bíró lényegében jogosnak vélte a fenti felvetéseket és anomáliákat és azt ígérte a hallgatóságnak, hogy a Kúria Büntető Kollégiumának záros határidőn belül ki kell jelölnie egy kötelező érvényű iránymutatást ezen a területen.