Bár a kislány szülei - jobb a békesség okán - nem indították el a feljelentést, az ügyészség azt hivatalból megtette. Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségnek bűntettében indított eljárást a Kecskeméti Járási és Nyomozó Ügyészség annak a kecskeméti kislánynak az ügyében, aki érettségi közben lezuhant a tornatermi mászókötélről, ugyanis az valamilyen okból elszakadt.

Pataki Mária Nikolett nagyszerű lány, tele életvidámsággal, példamutató tanulója a Piarista Gimnáziumnak. A tanulmányi eredményeiért már megkapta a Koháry-díjat, mindemellett 12 éve dzsúdózik, úgyhogy a fiúknak is jobb, ha jóban vannak vele.

A sportszeretete miatt természetesen a választott érettségi tantárgya a testnevelés volt. Az eredményei alapján nem kellett attól félnie, hogy nem veszik fel az egyetemre. Szülei válláról, hogy levegye kicsit a taníttatásának a terheit, nyárra elhelyezkedett a Balaton mellé dolgozni. Rövidtávú tervei azonban egy pillanat alatt szertefoszlottak. Most az ágyat nyomja, ki tudja meddig és pszichiáterhez hordják. De mi is történt ezzel az életvidám, erős lánnyal, szülei büszkeségével?

Az érettségi napján testnevelésből az első feladata az volt, hogy másszon fel a tornatermi kötél végéig, meg vissza. Ez természetesen nem okozott gondot neki, még ha az öt méteres belmagasságú tornateremnek majdnem a tetején is van a vége. Niki felmászott és amikor annak módja és rendje szerint megérintette volna a felfüggesztés tetejét, hirtelen csak az jutott el a tudatáig, hogy zuhan, valahogy beindultak az ösztönei, mint amikor cselgáncsozás közben esni szokott, de aztán minden elsötétült előtte.

Mire magához tért, elsőként az osztályfőnökének az aggódó hangját hallotta és kérdezgették, hogy milyen fáj, de ő nem érezte a végtagjait, csak egy egész testes fájdalmat, ugyanis tornaszőnyeget nem tettek a kötél alá így egyenesen a parkettára zuhant. Valaki azonnal mentőt hívott, addig az oldalára fektették és elkezdték levenni ról a cipőjét, mert a bokája és a lábfeje szemmel láthatóan dagadt.

A mentősök azonnal levágták róla a ruhát, fixálták a nyakát és speciális hordágyra tették infúziót, fájdalomcsillapítókat kapott. Az osztályfőnöke végig vele volt, sírva kísérte be a kórházba a szirénázó mentővel.

Megröntgenezték a derekát és a mellkasát, de a bokáját nem és bár a feje is fájt, CT-re nem vitték.

Az első orvos, aki a röntgen képet nézegette, azt mondta neki megrepedt az első csigolyája, belehasított, a gondolat, hogy vajon fog -e még sportolni valaha, de a fájdalom csillapítók elnyomták a tudatát. A sebészetre került, ahol azzal bíztatták, hogy jó kezekben van, mert a főorvos úr is piáros volt. Mindeközben semmit nem tudott meg az állapotáról, miközben fájt a medencéje, a dereka, a háta és járni is csak segítséggel tud.

Aztán hétvégén közölték vele, hogy hazamehet, nem tört el semmije, így lett a sérülése, úgymond, nyolc napon belül gyógyuló.

Azóta sokat fekszik, fájdalomcsillapítókon él, a nyári munkájának lőttek, pedig szerette volna összegyűjteni az egyetemi tandíjnak egy nagy részét, hogy levegyen a szülei terheiből. Nem jött össze.

De vajon mindezért ki a felelős? Tehetjük fel a kérdést. Mi van, ha nem egy ilyen komoly sportoló alatt szakad le a kötél, amely az újakhoz képest olyan sötét volt már, mint éjszaka. Van-e előírás, milyen időközönként kell cserélni és nem utolsósorban, miért nem tett tornaszőnyeget a testnevelőtanár a mászó fiatalok alá? Lehet Niki meg sem érezte volna az esést és rég elfelejtette volna?

Ezeknek a kérdéseknek a tisztázására döntött úgy dr. Német Zsolt városi vezető ügyész, hogy vizsgálatot rendel el a felelősség ügyében, hogy még egy ilyen “szerencsés” eset se fordulhasson elő Kecskeméten.