Milliárdos értékű borászatot tenni a homokra. Ki az az őrült? Hát a Polyák Matyi bácsi, a pék. Na, ne má, tényleg? A borai sorra nyerik a versenyeket. Hihetetlen, de mégis igaz.

Valamit azért csak tud ez a két kunszállási péklegyén, a Palásti, meg a Polyák. Igaz, viharos volt a nászuk, meg a szétválásuk, de egyik sem esett vissza a tenni akarásban. Palásti Fornetti-birodalmi vezérlőtábornok lett, Matyi bácsi meg rákapott a borra, pontosabban a készítésére, mert nem szereti az ízét, meg a hatását.

Eladta a felesleges lisztet és csinált egy profi felszereltségű borászatot a homoki szőlőnek. Agyrém, de bejött neki. Egyre jobb borokat csinálnak és ezt nem csak az eredmények mutatják, hanem a borivó blogok is. Nem hittük, megkóstoltuk és alig tudjuk fikázni, maximum a címkét, vagy valamelyik dugót, de ez már csak tényleg kákán a csomó.

P. Matyi bácsinak, kétségtelen, van érzéke az üzlethez, mert a borágazata nem menne, ha nem sikerült volna rátalálnia a Csillében meg Dél-Afrikában tanult trendi borászok között egy méltatlanul elfeledett szikrai borászra, Gulyás Gyulára, akit Magyar Feri bácsi is alig-alig tudott visszafogni a régi szép időkben, amikor a nyárlőrinci cserszegi úgy vitte a prímet, hogy a svájciak hetente jöttek teherautókkal újratölteni a fuvart. A Gulyás Gyula által készített borok akkor is megnyertek szinte minden megmérettetést, és most ugyanez történik a Polyák Borászat boraival.

Az a legelképesztőbb az egészben, hogy Gyula borász annyi év kihagyásával is olyan modern, naprakész reduktív borokat tud készíteni, hogy még a Frittmann is megemeli a kalapját.  Nem tudok a térségben például olyan borászatot , amely belekezdene egy Cabernet Savignon rozé bor készítésébe, mert gyorsan öregszik és megy át jellegzetes, vörösboros tulajdonságokba,  Polyákéknál mégis megpróbálták és bizony, mindenkit megleptek vele. Ráadásul három rozéjuk is bekerült az idei megyei döntőbe anonim, aztán a fődíjas, persze, a Cabernet lett. Elképesztően jól sikerült bor, szereti a hűtést és akkor minden kettősség színpadra lép benne, a markáns francia vonal, meg a jófajta hazai eper. Tökéletes reduktivitás, nincs fejfájás. Az  üveg meg csavaros, ahogy kell. Sajnos az idén a zászlóshajó a Kékfrankos Rozé nem lett olyan jó, nem vették komolyan a frissességet.

Több tiszteletet az Olaszrizlingnek!

Az idei Chardonnayt meg alig lehet megírni, annyira meglepő, minden ott van, ahogy kell, Figula forog a sírjában, pedig az Alföldön vagyunk, valami Kunszálláson, és Gyula mester még tesz is bele egy kis romantikus háttérgitárfutamot, úgyhogy a kedves is ihat belőle, mosolyogni fog. Hűteni kell, igazi európai bor.

Valami ilyesmire számítottam az Olaszrizling kóstolásakor is, de meglepődtem, mert ezt a könnyű kis borocskát nem lehetett olyan könnyen a felszínre csalni, ugyanis, nem csavaros üvegben kínálja magát, hanem dugósban, a fene se értette, persze, kíváncsivá tették e miatt az embert. Pedig nincs benne semmi méltóság, inkább lágyabb, mint a homoki rizlingek sokasága. Mégis jó. Tiszta a fajtajelleg, alacsony a sav, jöhet a meleg, az aranyérem, ez a rizling átvisz minket a túlsó partra, de ne sokat egyszerre, mert belepirulunk. 

Alattomos kis vörösek

Vörösben dögös borokat készít a Polyák Borászat. A legnagyobb meglepetésük az idén a szekszárdi szőlőből származó Menoire (a ritka érzékeny franci szőlőfajtából, a Medoc Noir-ból való). Nagyon jó kis bor, vékony  de jó fizikumú, itatja magát, kevés a fűszer, miközben felveszi a versenyt alkoholban a nagyokkal. Nem alattomos, hanem tisztességes pia, enni inni, beszélgetni. Nincs nála jobb, főleg annak, aki nem szereti a zavaró kadarkás gyümölcsöket, vagy a savakat közben.

Megvallom őszintén a Szekszárdi Cabernet Sauvignon - Franc barrique  borukkal eleinte nem tudtam mit kezdeni. 2011-es a drága, de még nem öregeskedő. Olyan elsőre, mintha lenne benne Merlot is, de csak a barrigue játszik velünk. Kiderül, vagy a bor, vagy a Gyula, szívat bennünket. Táncol, fon az ujja köré, aztán a második pohárnál behúz egy alsó bal horgot övön alul. Tisztességtelenül játszik. Szekszárdi bor, kunszállási, falunapos jegyekkel, amikor hajnaltájt már azért is ütnek, mert épp arra jártál. Erős bor, mégse bírod megállni, hogy maradjon az üvegben. Ezt az önzőséget és vastagságot a franciák biztos nem fogják díjazni, Szekszárdon azonban vitte a pálmát a versenyeken.

Már csak egy jó címke és terméknév hiányzik - mondhatnánk, de végül, is minek, hiszen akkor meg rákapnak, mindenki a Polyák Borászat termékeit akarja majd inni, annyit meg úgyse tudnának előállítani ilyen minőségben. Egy ilyen lelkiismeretes borász, mint a Gyula mester, meg ez az őrült jó kis pék, a Matyi bácsi, aki profi borászatot tesz a homokra, meg csak belerokkanna. Szóval jó van ez így.

(szóhajlító)