Sopron minden különlegessége a Koch Borház Kecskemétben

2018 okt 19 - Írta: Hírösvény -

Taschner Kurt jött, kóstoltatott és győzött. Mint mindig. Sopron első számú borásza ugyanis évente ellátogat a hírös városba, a pinceáras minőségi borairól elhíresül Koch Borház Kecskemétbe. Ez volt a harmadik és újra érdekességekkel lepte meg a telt házas közönségét.

Taschner Kurt kísérletező, nyughatatlan, dolgos lélek. Ettől különleges és ezért viszi a hátán az egész soproni borvidéket, sőt, a szó klasszikus értelmében Ő több mint soproni, borai egy anonim kóstolás után elhelyezhetetlenek tűnnek.

A legjobb fogalom rájuk az, hogy taschneri.

Kísérletezésének hála megtörte a hazai dömpingpezsgő fogyasztásunk ívét a saját palackban érlelt Champagne-ival, amelyek ára még ha többszöröse is egy kombinátos tankpezsgőnek, egy Taschner Irsai, vagy Chardonnay Champagne kóstolása után soha többé nem kívánunk már visszatérni az egykori műanyagkupak-kilövős útra. Zamatos, apró buborékos krémes hab olvad a szánkban és ez az élvezet még Taschner számára is elfeledteti azt a rengeteg odafigyeléssel járó munkát, amit az évek során ebbe a hobbijába beleölt. Mert a pezsgő nála csak szívcsücsökből eredő játék, kísérletezés, hátha összejön a nagy magyar Champagne egyszer.

Addig is borokat készít, de persze ebben sem a racionalitás vezeti minden esetben. Ennek a különútnak hála, hogy ma már fogalommá vált az egyedül általa készített Korai Piros Veltelini, amely egy déli szőlőegység-fogalomból, a Malváziából ered, de mégsem az. A Piros Veltelini és a Zöld Szilváni kereszteződéséből született, frissen és üdén javallott fogyasztani, semleges, nem bántó, jól iható bor és Taschnernek Kurtnak hála országosan is egyre népszerűbb. Hasonlóan jól iható, érett fehér bora a pincének az ugyancsak 2018-as Zenit, amelyet leginkább a Balaton felvidékről ismerhetünk, de a soproni jobb, tartalmasabb és izgalmasabb. Ha megengednek egy szubjektív megjegyzést:

jelenleg talán az ország legjobb Zenitje.

Persze, nincsen Taschner rozé nélkül és nincsen Sopron Kékfrankos nélkül, ha már így rajtuk ragadt ez a napóleoni legenda a kékfrankos bankókról. Aki nem szereti, a málnás, szamócás, gyümölcsszőlős rozékat és az ehhez hasonló kutyulmányokat az bátran vegyen le a polcról egy belevaló színű kékfrankos Taschner Rozét és hűtve fogyassza. Semmi csalódás, semmi különút, csak miként a nagy könyvben meg van írva. Akárcsak a vörös Kékfrankosa, jól iható, megmaradt az eredeti küldetésénél a bor, amiről esetleg még nagyapáinktól hallhattunk, mi pedig kezdetben kólával kombóztuk, hogy felnőhessünk a papa mindennapos, küzdelmes áldozathozatalához.

Az est nagy borai között is akadtak különlegességek.

Az egyik egy fahordós Chardonnay 2016-ból, édes babusgatásérzet, miközben izig-vérig száraz bor. Sokaknak ez volt egyébként az est kedvence, nemhiába, majd jött egy megosztó bor, a pince idei vörös újdonsága, egy Pinot Meunier. Ez a fajta igazából a nagy Champagne-ok alapbora, és valószínű, valami ilyesmire is készül vele hosszú távon Taschner Kurt, de egyelőre ízleli, dédelgeti a fajtát, így lett belőle ez a bor, amely tényleg a végletekig megosztotta a hálás közönséget. Épp e miatt, egyre többen kóstolták vissza, mert egyelőre elhelyezhetetlennek tűnt sokak számára az újdonság varázsával együtt.

Természetesen a házigazda, Koch Csaba is kitett magáért a háztáji ínyencségeivel, miközben belekóstolhattunk a néhány órája lepalackozott 2018-as Irsai Olivérébe, amely Csaba és sokak véleménye szerint is jobb, mint az elő évi volt, pedig akkor a legtöbben azt mondták, ezt már nem lehet űberelni.

Aki viszont nem volt ott és jó ideig nem jár a Fertő tó partjára néző dombok felé, ahol Taschner Kurt szőlőbirtokainak egy része áll, az megveheti ezeket a különleges és korrekt borokat pinceáron a Koch Borház Kecskemétben.