Soproni örömök a Koch Borkereskedésben

2016 feb 24 - Írta: Hírösvény -

Kétnapos borkóstoló roadshowt tartott a kecskeméti Koch Borkereskedésben a soproni Taschner Bor- és Pezsgőház karmestere Taschner Kurt. Bizony mindenki meglepődött a felhozatalon.

- Mit tudtuk erről a Taschnerről? - kérdi az egyik törzsvendég a másiktól a Koch Borkereskedés borkóstolója előtt.

- Hát csak annyit, hogy soproni, feleli a másik.

- Akkor nehéz, savas kis esténk lesz - válaszolta viszont a törzsvendég.

Aztán az előkészületek során kiderült, hogy az a helyi Mercedes gyár mérnökeit mintázó, vékony, szemüveges férfi maga Taschner úr. A vendégek java úgy volt vele, na, ugyan mi sül ki ebből?

- Minden jó, ha vége jó! - összegezte egy másik törzsvendég. Úgyis lett. Belevágtunk, aztán a vendégeknek elkerekedett a szemük meg az orcájuk.

A mérnöksvádájú Taschner Kurt ugyanis minden előítéletünket felülírta, ráadásul a végén belement a visszakóstolásba és órákig állta a sarat a különbeszélgetésekben.

Egy klassz ember, klassz borait ihattuk Koch Csaba jóvoltából.

De miként is kezdődött?

Palackban erjesztett és érlelt Pinot Noir rozé Taschner pezsgővel indult az est és jólesően folytatódott, miközben Taschner Kurt bemutatta az ősi borterlmelő vidéket a maga történelmével és legendáival. Aztán közben átfordultunk Sopron új borai felé. Kiderült: az Irsai nem csak nálunk, az Alföldön divatos, hanem jól fogy arrafelé is. Majd jött az első meglepetés, egy Korai Piros Veltelini a múlt évről. Harsogó, fűszereses ízek, enyhe mediterrános beütéssel, nemhiába legközelebbi rokona a fajtának a Malvázia.

Aki csak hébe-hóba találkozik a hazai borokkal, talán annyit az is tud, hogy ha Sopron, akkor Kékfrankos. Tele legendával, Napóleon katonáiról, a kedvenc borukról, meg, hogy kékszínű frankkal fizettek érte. Végül is rég volt, tán igaz sem volt, annyi biztos, hogy a soproni meszes lankákon jól terem a kékfrankos, sajátos karakterrel. Taschner Kurt tudja ezt, akárcsak az új Kékfrankos Rozéja, vagy a meglepően gyümölcsös 2014-es Kékfrankos Classicja. Soproni létére jól iható, bólogatott a közönség, majd összehasonlításképpen kaptunk egy lassan kamaszodú korú Kékfrankost, amely a hordó és a kor ellenére sem veszítette el a csúszását és üdeségét, szóval egy lélekben fiatal, soproni szerelemmel teli Kékfrankost ihattunk.

Taschenr Kurt azonban igazából nem a Kékfrankossal bíbelődik, hanem a Cabernet Franccal. Szeretné megpuhítani, érteni ezt a sarkos fajtát. Ihattunk is tőle egy ígéretes, de még nem tökéletes kis négy évest. Erre persze Koch Csaba sem volt rest, egy 2013-as Cabernet Sauvignonnal állt be a sorba, mondván, azért a Hajós-Bajai borvidék sem karakter nélküli a vörös mezben. Valóban, szekszárdi jegyeket viselő, gyümölcsös klasszikust kóstolhattunk a házigazdától.

Taschner Kurt meglepetéssel is készült, méghozzá ritkasággal, mert a borházuk pálinkát is készít. Úgyhogy a vörösbe hajló estét egy Taschner irsai-törköly könnyű pálinkával csapattuk szét. Szó szerint könnyűvel, mert az alföldön honos kerítésszaggató alkoholfokhoz képest ez szelíd volt, mint a fertőtavi szellő, amikor bejárja a leghűségesebb magyar város utcáit.

A főfogások utáni szabadfoglalkozás is hosszúra nyúlt, hála Taschner Kurt viszont érdeklődésének. A visszakóstolásban, a pezsgő, a Korai Piros Veltelini és a klasszikus kékfrankosok (rozé, vöröske) fogytak a legjobban, meg is állapította a nagyérdemű, hogy azért az Duna-Tisza közén kívül is léteznek jó borok.