A Vastaps Társulat gőzerővel készül az augusztus 2-ai premierre, ahol Roland Topor Albérlet az asztal alatt című darabját fogják bemutatni.

Hosszú vívódás és több hónapnyi kihagyás után, apránként ugyan, de végre visszakapjuk azt az önfeledt színházi élményt, melyet az online előadások aligha pótoltak. A képernyő elé zárt tekintetek újra a színpadra szegeződhetnek, ahol a hosszú időre közönség nélkül maradt művészek jelmezt öltve várják, hogy elkezdődjön az első felvonás.

Felpezsdül a színházi élet, és Gergely Tamás társulata nem is várat minket túl soká: augusztusra máris egy lírai komédiát tűztek műsorra, melynek próbái ugyan félbeszakadtak a korlátozások miatt, néhány hete gőzerővel folynak. A csapat készen áll, és bár számítanak a nézők óvatosságára, szívesen látnak mindenkit, aki ezúttal színházi székből szeretné nyomon követni a karakterek nem mindennapi történetét. 

Gergely Tamásnak korántsem idegen a színház és az amatőr színjátszás, hiszen ő maga is részt vett a Sárosi-féle felnőttszínjátszó-csoportban évekkel ezelőtt, melyből később kinőtte magát a Vastaps Produkció. Nem meglepő tehát, hogy bár a rendezői szerepet nem ő tölti be, a legtöbb próbán jelen van, és figyelemmel kíséri a darab alakulását. A társulatvezető kérdésünkre elmondta, hogy kissé elcsúsztak a bemutatókkal, hiszen a fent említett darab premierje hivatalosan áprilisra volt kitűzve, ám a koronavírus megálljt parancsolt. 

- A próbákra ettől függetlenül bőven jutott idő, sőt, a felkészülés még egy fokkal kényelmesebb is volt így, szerencsére sokat tudunk foglalkozni a darabbal - mondta. 

A rendező színre lép: Koltai-Nagy Balázs első darabja

Gergely Tamás hozzátette: minden tudását a próbafolyamathoz tette, a munka oroszlánrésze a darab rendezőjére, Koltai-Nagy Balázsra hárult. Az ifjú művésznek ez élete első rendezése, hiszen végzettségét tekintve színész, a kecskeméti színházban is ekként tevékenykedik. 

- Nagyon izgalmas ez az egész, de nem biztos, hogy hosszú távon is tudnám csinálni, hiszen óriási felelősség a színpad másik oldalán állni és vezetni a csapatot. A munka csak akkor működik, ha megvan a kölcsönös bizalom a rendező és a színészek között, és ezt nem egyszerű elérni: hitelesség és magabiztosság szükségeltetik hozzá. Előbbi remélem, utóbbi pedig lassan ugyan, de épül. - mondta.

 A rendező elmondása szerint, a legnehezebb feladata az volt, hogy hozzászokjon a dirigáláshoz, illetve higgyen abban, hogy működhet, amit csinál. 

- Eleinte nem voltam biztos benne, hogy úgy tudom majd átadni az érzelmeket, különböző helyzeteket, információkat, hogy azt a közönség ugyanúgy érzékelje, ahogy én elképzeltem. Tisztában vagyok vele, hogy egy jeleneten belül mire van szükség, csak a módszerem nem fejlődött még ki ahhoz, hogy ezt megfelelően tudjam átadni, ezért nem is szeretem magam rendezőnek nevezni. - tette hozzá. 

 A kérdésre, hogy könnyebb-e színésznek lenni, Balázs gondolkodás nélkül, határozottan azt felelte: „Nekem könnyebb, és jobban is élvezem.” 

A fiatal művész ennek ellenére látott fantáziát a darabban, amikor Gergely Tamás először ajánlotta neki. 

- Első rendezésnek ideális, hiszen ez egy ötszereplős, könnyed darab, egészen pontosan egy lírai komédia. - mondta. Legalábbis ezt gondolta első ránézésre, később azonban a darab felfedte súlyosabb, komoly oldalát, így igazi kihívás lett Balázs számára. Bár az alapkoncepció kissé közhelyes, és a hangsúly a lírai oldalra helyeződik, a komikus vonal sem marad ki a történetből, sőt, a kettő együtt adja a darab rendkívüliségét. 

- A lírai vonal a két főszereplő szerelme, annak a szégyenlősködésnek a megmutatkozása, amikor egy ember szeret valakit, de nem elég bátor ahhoz, hogy elé álljon és kinyilvánítsa érzelmeit. A darab közben ez a szál kissé megbillen, de végül happy end születik a kalamajkából. A történet komikus részét az az abszurditás adja, hogy a főszereplő fiú egy asztal alatt éli az életét, hiszen a lány nem tudott neki szobát biztosítani. Az egész teljesen természetesnek hat, hiszen a lakbér fizetve van, a szállásadó azt elfogadja, a külvilág pedig furcsállja - mesélte.

 Hiába beszélünk tehát közhelyes érzelmekről, a történetet végig kísérve könnyedén rádöbbenünk, hogy korántsem a hagyományos, hétköznapi szerelem van terítéken, sokkal inkább egy egyedi megfogalmazásban érvényesülő, nem szokványos és nem várt szerelem. Bár a társulat elsődlegesen ezt állítja a történet középpontjába, a darab hordoz magában egy nyílt igazságot: hogy a főszereplő egy bevándorló. 

- Gondolkodtunk azon, hogy belekeverjük-e a történetbe a mai világ vonulatát, de rájöttünk, hogy felesleges, mert túlgondolás nélkül is jelen van a darabban. Nincs rá szükség, hogy túlmagyarázzuk, hiszen mindkét oldalt erősíti valamely karakter gondolkodása, hozzáállása, és ez az életben is ugyanígy van. Megjelenik az előítélet, de a közvetlenség is, melyek összeütközése adja végül a konfliktust. Sokkal inkább morális és globális ez a kérdés, mintsem személyes, épp ezért nem azt tartom fontosnak, hogy én mit gondolok, hanem hogy az előadás gondolatot ébresszen a közönségben - tette hozzá Koltai-Nagy Balázs.

Végeláthatatlan szereplőválogatás

Balázs bár elsőként rendez, nem újoncként érkezett a társulathoz, hiszen a tavalyi évben már dolgozott velük. Talán egy kicsivel könnyebb dolga volt így a szereplők kiválasztásánál, mégis: épp a két főszereplő volt az, akikre ismeretlenül esett a választás. Elmondása szerint elégedett mind a férfi, mind a női karakterek megformálóival, annak ellenére is, hogy több szereplő visszalépett korábban, ami egy időre megakasztotta a próbafolyamatot. A véglegesen kialakult csapat azonban tökéletesen dolgozik, Balázs úgy fogalmazott: „sziporkáznak”. 

- A Dragomirt alakító Tóth Marcell Somát nem ismertem korábban, de ahogy elkezdtünk próbálni, egyértelművé vált számomra, hogy tökéletesen passzol hozzá a férfi főszereplő karaktere. Bajáki Zsanit Tamás ajánlotta női főszereplőnek, és örülök, hogy rá esett a választás, hiszen nagyon szépen dolgozik. A többi karaktert úgy osztottuk szét, ahogy a társulaton belüli mozgás engedte. Galuska László Pál alakítja például Marc Thylt, aki egy idősebb, arisztokrata könyvkiadó, akinek rendkívül választékos a szókincse. László képes arra, hogy létrehozzon egy hozzá hasonló karaktert, és be kell vallanom: piszkosul jól áll neki ez a szerep. Gritzkáért sokat küzdöttünk, hiszen Ragályi Viktor előtt három lehetséges jelöltünk is volt, közülük ketten meg is próbálkoztak a karakter megformálásával, ám különböző okokból végül nem tudták vállalni a szerepet. Utólag visszagondolva, örülök, hogy Viktort láthatom Gritzkaként, mert sírva nevetek az alakításán, hihetetlenül felszabadult és pofátlanul produkálja magát, ami azért jó, mert az ő karakterének éppen ez a célja. Tökéletes választás volt. Eredetileg Raymonde szerepét sem Homoki Ivett játszotta volna, ám Kómár Eszter visszalépésével rá esett a választásunk. Ő már rutinos színjátszó, hiszen 4 éve része a társulatnak, így egyértelmű volt, hogy gördülékenyen fog zajlani a közös munka. Elégedett vagyok a szereposztással, a srácok valóban sziporkáznak.

Balázs rendezőként elsősorban a viszonyrendszert próbálja tisztázni a szereplőkkel, ahelyett, hogy minden mozdulatukat és arckifejezésüket pontosan megszabná. Így valamennyire szabad kezet ad a csapatnak, és csak akkor állítja le a jelenetet, ha kívülről úgy látja, a szereplő elkanyarodott az adott gondolatmenettől, illetve nem a megfelelő irányba viszi a karaktert. 

A legrégebbi motoros

A szabad alkotás jogát leginkább Homoki Ivett, a társulat legrégebbi tagja kapja meg, aki bár már több Vastapsos darabban is szerepelt, a jelenlegi alakítását kihívásként éli meg. 

- Raymonde karaktere teljesen más, mint akikhez eddig szerencsém volt. Ő egy újgazdag, sznob nő, aki csak a saját érdekeit tartja szem előtt, és mindent megtesz azért, hogy amit a társadalom és az elit elvár, azt produkálja is. Ez határozza meg a cselekedeteit. Engem a valóságban egyáltalán nem vonz ez a világ, de talán épp ettől válik érdekessé a megformálás. Kihívás olyan gondolkodást belecsempészni a fejembe, ami ennyire távol áll tőlem, de szeretem feszegetni a határokat. Nagy élmény az egész, hiszen minden szereplő, minden előadás más, nincs két egyforma, de valójában ez az, ami visz előre: hogy gyakorlatilag bárki lehetsz a színpadon.

Ivett nem véletlenül került a társulathoz négy évvel ezelőtt, folyamatosan lehetőségek után kutatott, miután az élet úgy hozta, hogy nem tudott színésznek tanulni. Bár hivatásos színművész már nem lehet, amatőrként igyekszik kihasználni a lehetőségeket, és hálás azért, hogy ha csak ilyen formában is, de része lehet a színházi életnek, az alkotásnak, a művészetnek. A járvány alatti szünetben ennek hiányát bőven megtapasztalta, ám egészen a próbák kezdetéig nem tudta biztosan, hogy mi okozza a hiányérzetet. Egy kis időre volt szüksége ahhoz, hogy visszarázódjon, de ezt követően kitörő lelkesedéssel ásta bele magát a munkafolyamatba. 

- Ennek a társulatnak az a célja, hogy az ideérkezőkkel megértessük, itt nincs rossz, ez az a hely, ahol mindent lehet, nem kell feszélyezve éreznie magát senkinek, szélesedik a látókör, feszegetjük a határainkat, együtt mozgunk, együtt alkotunk. Ez valójában egy igazi, nagy család.

Milyen rendező Balázs?

Hiába nem tartja magát rendezőnek, ott voltam és láttam: a többiek isszák a szavait. Otthonosan mozog a színpadon, és úgy tűnt, a színpadon kívül is. A tanácsai építenek, és hogy eszeveszett ordibálás nélkül, alázattal és kedvesen osztotta azokat, még hitelesebbé vált a szememben. 

Ivett szerint Balázsnál minden jelent valamit. 

- Nagyon szeretem, hogy nála mindig jelen van valamilyen belső indíttatás, ok és okozat. Nem egyszerűen csak lerakom a poharat az asztalra, hanem annak biztosan van valamilyen szimbolikus jelentése vagy háttértartalma. Ezekről mindig beszélünk, ahogy a karakterek közötti viszonyokról is. Meghallgat minket, és szívesen fogadja az ötleteinket, nem ragaszkodik a saját elképzeléseihez, precíz, és úgy érzem, hogy amit színpadra viszünk, azt nem ő alkotja, és nem is én, hanem közösen a csapattal, és ez csodálatos - mondta.

A kérdésre, hogy ez volt-e az első és egyben utolsó rendezése, Balázs azt válaszolta, hogy ez nem rajta múlik. Ő nem keresi a lehetőségeket, de ha egy megtalálja, és azt össze tudja egyeztetni az életével és a hivatásával, akkor valószínűleg elvállalja. 

Rendezőasszisztenst felveszünk!

Persze csak képletesen szólva. Az ötlet pedig onnan ered, hogy a július végén kezdődő színházi próbák és a Vastaps összeegyeztethetetlensége okán Balázs kénytelen kihagyni az Albérlet az asztal alatt premierjét augusztus másodikán. 

- Július 21-én elkezdődnek a próbák, onnantól nálam ez élvez prioritást, hiszen a színház a munkahelyem. Félbeszakadt a felkészülés, viszont augusztus 7-én bemutató, amire gőzerővel kell készülnünk, így valószínű, hogy az augusztus 2-i premieren is próbálni fogok. Mahalek Gábor barátom veszi át a srácokat ideiglenesen, csak hogy legyen egy külső szem, egy hozzáértő ember, aki el tudja mondani a csapatnak, hogy mit csinálnak jól vagy rosszul. Nem lesz egyszerű elengedni a kezüket, és nagyon szomorú vagyok, hogy nem lehetek ott velük, de muszáj lesz nélkülem is megcsinálniuk. Ezen a ponton egy kicsit átbillenünk a profi színjátszás oldalára, hiszen a többiek mondhatni magukra lesznek utalva, az övéké lesz a darab. Rendezőasszisztens nincs, de én bízom benne, hogy a srácok képesek lesznek rá úgy is, hogy én nem leszek ott - tette hozzá.

Visszhang

Homoki Ivett szerint a nézők nyitottak lesznek, és érteni fogják a történetet, hiszen aki színházba jár, annak befogadónak kell lennie. 

- A színpadon minden el van túlozva, egészen más, mint a való életben, így aki ezt nem tudja befogadni, az valószínűleg nem is szeret színházba járni.

Koltai-Nagy Balázs igyekezett úgy színpadra állítani a darabot, hogy szívmelengető legyen, és a nézők úgy menjenek haza róla, hogy egy tanulságos történettel lettek gazdagabbak. 

- Szerintem nekünk, színészeknek, de magának a színháznak is az a feladata, hogy példát statuáljon, megmutasson kapcsolatokat, kapcsolatokra helyzeteket, konfliktusokra megoldásokat, és a néző ki tudja válogatni magának azt, ami számára hasznos. Ez a történet a szerelemről és a társadalmi rétegződésről szól. Mi mindkettőt megmutatjuk a darabban, viszont a nézőre van bízva, hogy ez milyen érzelmet vált ki belőle. Igyekeztem mindvégig tárgyilagos maradni, hogy mindenki állást tudjon foglalni, és persze, cél a siker, de nagyobb öröm, ha a nézők úgy mennek haza a darab után, hogy eljutott hozzájuk az üzenet, és képesek voltak az általunk színpadra vitt érzelmek és cselekedetek alapján levonni a tanulságot.

Az Albérlet az asztal alatt című lírai komédia középpontjában egy nem mindennapi történet áll. A főszereplő Florance, egy jószívű, párizsi műfordító, aki otthonába fogadja a kelet-európai vendégmunkást, Dragomirt, de nem egy szobába, hanem az asztala alá költözteti. Lakbért is kér tőle, a fiú pedig szorgalmasan fizeti azt. A két főszereplő között kölcsönös vonzalom alakul ki, de egyikük sem meri ezt bevallani magának, ráadásul a külvilág reakciója sem segít a helyzetükön. Megjelenik Raymonde, a kotnyeles barátnő, Gritzka, a nagyszájú unokatestvér, és a pofátlan munkaadó, Thyl úr is. Hosszú évek bonyodalmas történéseinek lehetünk szemtanúi, mire végre elérkezünk a végkifejlethez, amikor már semmi sem állhat a boldogság útjába.

Morva Daniella