Augusztus 20 nem csak a hazánk születésnapja, hanem az új kenyér, vagyis az aratás ünnepe is. A hagyomány szerint az aratás után, Szent István-napra sütötték az új búzából készült első kenyeret. Ezt  a népszokást elevenítették fel, korosztályukban egyedülálló módon, a kecskeméti Szent Miklós utcai óvodások.

Nem túlzás azt állítani, hogy a Szent Miklós utcai Óvoda mindig élen jár jó példákkal. A közösség mozgatórugója Dankáné Sándor Andrea óvónő, aki számára a helyi identitás, a hagyományőrzés fontos része a gyermeknevelésnek. A múlt nyáron az összefogás hatékonyságát mutatta be a gyerekeknek azzal, hogy a  helyi termelők kajszifelajánlásaiból közösen lekvárt főztek, biztosítva az őszi és téli uzsonnák legínyencebb részét.  Erről az eseményről ebben a cikkünkben számoltunk be.

A kenyérsütésre való felkészülés persze nem most kezdődött, mert szükség volt Kovács Csilla óvónőnek a karantén óta nevelgetett kovászára és tapasztalatára. 

A lelkes gyerekcsapattal először átvették a gabona útját a malomig, majd konyháig, aztán elkezdődött a hamisítatlan térségi ősbúzából készült Király-liszt átszitálása.

A gondos méricskélések, adagolásokat követően kis csoportokban gyúrták a gyerekek a kenyérnek valót, majd jöt a nevelgetett kovász, amit először mindenkinek meg kellett szagolnia és e miatt nem lett népszerű az ovisok között. 

A gyerekek miután elfáradtak, Erzsike óvónő gyúrta véglegesre a tésztát, aztán egy kis udvari játszás után gondosan áthajtogatták, nem is egyszer. Ezt óránáként ismételték és a délutáni csendes pihenő után kis cipókra formázták, majd éjszakára mindeki pihenni tért, akárcsak a sütnivaló kenyérkék.

A sütés szerdán reggel következett, egész délelőtt ínycsiklandó illatok járták át a Szent Miklós utcai Óvodát. 

A kész és kihűlt kis cipókat nemzeti színű szalaggal kötötték össze és minden gyerek vitt belőle egyet a családjának.