A bizonyos életkor elérése, főként értelmiségek számára, parancsolóan veti fel a számvetést, az életút, a megtett állomások rögzítését.

Dr. Pap István ismert személyisége Kecskemét közéletének, felsőoktatásának, február 27-én tölti be 80. életévét. Alkotó értelmiségi életútja túlnyomó részét városunkban töltötte. Az eddig csak nyomtatásban olvasható visszaemlékezései pár hete elérhetővé váltak a szélesebb körű olvasóközönség számára is a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

A mű címe, az Ady Endre-idézet, a szerző életútjának nagy távlataival indokolható. Az indulás, az 1940 februári születési időpont, Tázlár a gyermekkor színtere voltak. E dátum egyik határköve volt a XX. század magyar megrázkódtatásainak, küzdelmeinek.

Az édesapáról csak halvány emlékek maradhattak. Pap Péter, a kiskunhalasi 15. Béri Balogh Ádám kerékpáros zászlóalj honvédjeként részt vett a területi revíziós eseményekben, majd a keleti frontra vezényelték, fogságba esett, 1945-ben szovjet hadifogságban halt meg. Az édesanya, Csenki Ilona folytatta a gazdálkodást és a háztartást, az otthont fenntartó áldozatvállalást.

A visszaemlékezések felvillantják a nehéz gyermekkor eseményeit, a sok mezőgazdasági munkát, az általános iskola építő, esetleg a személyiség fejlődésére károsan is ható „nevelési” emlékeit.

A szerzőt humán érdeklődése, tudásvágya vitték a bajai tanítóképzőbe, mely életútja talán első fontos állomása volt. Mint minden vidéki magyar család tagja, ő is ellenszenvet érzett a Rákosi-rendszerrel szemben. A forradalom sodra, tüntetései résztvevője volt iskolatársaival együtt Baján, 25-én, mint jó szavaló diák nagy tömeg előtt mondta el a Nemzeti dalt.

Az 1958-as végzést követően a kurjantópusztai általános iskolában tanított. Jó irodalmi vénával írja le ezeket az éveket: a fiatal tanító úr szerepét a község életében, a szülőkkel, diákokkal való kapcsolat érdekes epizódjait, a kényszerű részvételt a TSZ-szervezés propagandájában.

1961-ben meghívták a Bács-Kiskun-megyei KISZ Bizottság munkatársának. Csak érdekességként, szembeállítva a mai kényelmes világgal, az akkori fiatal tanítók, az ifjúsági mozgalomban dolgozó aktivisták, akár naponta több tíz kilométert tekertek le a munka kedvéért kerékpáron.

Az ifjúsági munkában a következő lépés a Magyar Úttörők Szövetsége megyei elnöksége volt. Itt az ideológia helyett inkább az érdekes programok, a táborok, a közösségi élet, a tartalmas ifjúsági munka szervezésére került a hangsúly. Közben a jó „Pap” holtig tanul elve alapján az egyetemi továbbtanulás következett, előbb a magyar-történelem szak, az egyetemi doktorátus, majd a filozófia szak, mert 1971-ben meghívták a GAMF-ra filozófiát oktatni. Az újabb lépés az angol nyelvi diploma megszerzése, majd az angol nyelv tanítása voltak. Mindemellett a vezetéselmélet tanítása, a főiskola kollégiuma vezetése is feladatokat jelentett.

Hosszú oktatómunkát követően főiskolai docensként vonult nyugállományba. Az oktatómunka mellett számos publikáció: szerzőként-társszerzőként közel 10 könyv, számos tanulmány és cikk fémjelezték szakmai munkásságát.

Az „Értől az Óceánig” tartó életszakasz fontos állomásait jelentették az utazások: egyedül, vagy családjával eljutott Olaszországba, Japánba, Finnországba, Angliába.

A nyugdíj elérése nem jelentett korszakhatárt, talán több idő juthatott a publikálásra, helytörténeti, iskolatörténeti könyvek írására, előadásokra, és talán a vidéki hagyományokból eredő kertészkedésre, és új hobbira, a minőségi pálinkafőzésre.

Ahogy a Kecskemét Rendőrfalu című helytörténeti könyv szerzőjeként írta: egyedül nem ment volna. Sütő Andrást idézve: „egymás lépcsőfokai” lettek feleségével, Tóth Katalinnal, aki szintén pedagógus, igazgatóhelyettes volt. Pedig az 1957-ben történt megismerkedésük szinte a véletlen műve volt…

A sors ajándékai voltak a nagyváradi utcai, 1964-ben vásárolt családi otthon, de legfőképp az, hogy a pedagógus házaspárt a család: gyermekeik, unokáik, dédunokáik veszik körül.

A Komáromi Attila által lektorált, képekkel bőven illusztrált, 439 oldalon át élvezetesen, jó irodalmi vénával megírt könyv egy értékes és kreatív életút összegzése. Szinte minden mondata, gondolata reális, tárgyilagos. Mindenképp érdemes elolvasni./MEK 20194/.

Károlyfalvi József