A zsarnokság és a gyávaság két külön dolog

2015 jan 27
Megosztás
Buda Ferenc költő

Buda Ferenc költővel, a Nemzet Művészével közöl nagy interjút a Magyar Nemzet. A költő életéből kiderül: sokat köszönhet Kecskemétnek, amely befogadta és otthont adott a családjának.

 

Az Egyetem téri kávézóban először azt a három versét kezdjük el nézegetni, amelyekért 1957-ben börtönbüntetést kapott. ’56-os versek, amelyek megrázóan közel hozzák a forradalom eseményeit. Buda Ferenc ekkor Debrecenben volt egyetemista. Kedves tanára, Kiss Tamás költő, Kobzos Kiss Tamás édesapja már a Fazekas Mihály Gimnáziumban támogatta költői indulását. Középiskolás korától rendszeresen publikált. A legfontosabb szakmai tanácsot is Kiss Tamástól kapta: úgy kell verset írni, hogy ne legyen benne fölösleges szó. „Ezt én odáig fejlesztettem, hogy lehetőleg ne legyen felesleges versem” – mondja Buda Ferenc. A három ’56-os verséért egy év börtönt kapott, pedig azokat ki sem nyomtatták. Csak leírta és felolvasta őket a diákszállóban, a versek pedig kézről kézre jártak, még november 4. után is, míg egy külső besúgó fel nem figyelt rájuk. Először azt kapták el, aki felolvasta a verseket, aztán magát a szerzőt is.

Nem lehet mindig a diktatúrára hivatkozni

Az 1992-ben kiadott összegyűjtött verses- és műfordításkötetének, a Hatalmam: nyugalom címűnek már az első oldalain szerepelnek ezek az ötvenhatos versek. Az egyik közülük már a rendszerváltás előtt is megjelent nyomtatásban. „Juhász Ferenc beszerkesztett egyet az egyik verseskötetembe. 1970-ben jártunk. Az évszámot is odaírta alá: 1956. Nem történt semmi. Ez már az úgynevezett konszolidáció időszaka volt, de 1956 még mindig tabutémának számított. Azóta tudom: nem lehet mindig csak arra hivatkozni, hogy diktatúra volt. A gyávaság és a zsarnokság két külön dolog, előbbi nem feltétlenül jár együtt az utóbbival.” Szerinte felmérhetetlen erkölcsi károkat okozott a rendszerváltás után az elszámoltatás hiánya. „Szó sem volt arról, hogy tiszta lappal induljunk. De lehetett volna tisztábban, kevésbé szennyezetten.”

Azóta kötetet is összeállított már ’56-ról, és most az önéletrajzi írásában is a fiatalsága, többek között 1956 van soron. Félve áll neki a témának. Úgy látja, hogy annyiféle ’56 volt, ahányan részt vettek a forradalomban. Ő csak a sajátjáról beszélhet. Van olyan elemzője, aki úgy gondolja: hátrányt szenvedett a pályáján a késleltetett írói indulás miatt (büntetett előéletű lett, az egyetemről kirúgták, és először 1963-ban jelent meg verseskötete). Nem tudja, hogy egyetértsen-e ezzel, hiszen végül is minden megérkezett a pályáján, az elismerések is. 1973-ban József Attila-díjat kapott, és ezután már rendszeresen érkeztek az kitüntetések. A Kossuth-díjat 2005-ben, a Nemzet Művésze és a Prima díjat is 2014-ben vehette át. Nem tudja, hogy alakultak volna a dolgok, ha nem kerül börtönbe. Szerinte az alkotás sokkal bonyolultabb annál, hogy ilyen kérdéseket fel lehessen tenni vele kapcsolatban. Néhány dologról, úgy véli, nem tudna hitelesen beszélni, ha ezt nem éli meg. Nemcsak a börtönversekre gondol, hanem általában az emberi sorsokra.

Nehéz volt elkezdeni az életüket

Egzisztenciális szempontból a családnak viszont biztosan jobb lett volna, ha nem így kezdődik az életük. Sokáig éltek szegénységben, fiatal szülőkként bujkálniuk kellett a villanyszámlás elől. „Egyéves sem volt még a legnagyobb lányunk, amikor a feleségemmel 1960-ban úgy döntöttünk: eljövünk Debrecenből. Nem volt befogadó város, és a szüleim, akik egész életükben szegény emberek voltak, még ekkor is egy egyszoba-konyhás lakásban éltek. Budapesten az első éjszakát a régi Déli pályaudvaron, a vasutas munkásszálló padlásán bujkálva töltöttük. Következő éjszaka Juhász Ferencéknél aludtunk. Neki nagyon sokat köszönhetek, az első két kötetemet is. Budapesten nehezen találtunk albérletet. Amikor viszont igen, akkor Juhász Ferenc, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Rónay György szomszédságában lakhattunk, bár mindössze tizenkét négyzetméteren.” A Chinoin gyárban kapott állást. Három műszakban dolgozott, éjjel írt, mégis ekkor indult meg a pályája igazán. Az Élet és Irodalomban, a Kortársban, az Új Írásban közölték a verseit.

további részletek:

http://mno.hu/grund/a-gyavasag-es-a-zsarnoksag-ket-kulon-dolog-1269713