Nagyot durrant a héten, hogy egy korrupt szegedi bírót tíz év börtönre ítéltek első fokon. Volt és van gyanús bíró Kecskeméten is régóta. Róluk miért hallgat mindenki ügyészestől?

Nyolc rendbeli vesztegetésért első fokon tíz év börtönbüntetésre ítéltek egy szegedi törvényszéki bírót.  A kilencvenes évek óta mondják róla, nem számított, akikre tartozott, elfordították a fejüket, aztán egy csapdába esett ügyvéd, hogy mentse a bőrét, vádalkut kötött és feldobta. 

Tanács István, a magyar újságírás évtizedek óta nem máló ikonja el is játszik a gondolattal az alábbi írásában ( http://nol.hu/velemeny/mit-erdemel-1469609 ), miszerint az ügyvéd dolgozik tovább, a bíró már nem, ki tudja mikor is ki dobja majd fel a következőt. 

Csak így megy ez - kérdezhetnénk? A megközelíthetetlen magasságokban élő bíró urakon és hölgyeken csak akkor lehet megkapargatni az aranyozást, ha a tettestársuk feldobja?

Nincs nyomozás titkos, vagy nyílt, amely utánanézne, hogy tényleg mitől zörög a paraszt?

Mielőtt pálcát törnénk a hatóságok felett, elmondom: volt ilyen.

Néha hideg őszi estéken fel is lapozom a nyomozás féltve őrzött iratait, jegyzeteit és még mindig nem hiszek a szememnek. 

A nyomozati anyag egyébként később felkerült a világhálóra is, az alábbi linken olvashat bele az aktákba: 

http://issuu.com/tempohirek/docs/pdf_0-156

Cégbíró és az alkotmányellenes poloskák

Röviden: az egykori Bács-Kiskun Megyei Bíróság Cégbírója különböző lehallgatási jegyzőkönyvek szerint felszámolásokról beszélget éveken keresztül arra illetéktelen személyekkel, egyezkednek, irányítanak és ellentételezések hangzanak el rajtuk, közvetlen, közvetett módon, vagy közvetítők útján.

Feketén-fehéren egyértelmű: korrupciótól bűzlik az egész. Tudja ezt mindenki, aki nyomozott benne. A kecskeméti ügyészek ráadásul még hittek is abban, hogy sikerült kifehéríteniük a jogszolgáltatás és elégtételt adni annyi pofátlanul átvert embernek, akiket ezekben a szennyes felszámolásokban megkárosítottak, tönkretettek, és végképp elveszítették a hitüket a hazai jogszolgáltatásban.

A Központi Nyomozó Főügyészség azonban a végére beagyalt. Mondván, azon a rendszeren keresztül, amely a bírók védelme érdekében történik, azt nem illendő felhasználni ellenük. Magyarán: minden bírót lehallgatnak a bíróságon objektumvédelem céljából, de nem azért, hogy korrupción fogják. Itt pedig ezt történt, igaz külön engedéllyel, mégis aggályosnak találták. Ráadásul az ügyészség két alkalommal is bírósághoz fordult, hogy felhasználhatják-e ezeket a lehallgatási felvételeket a bíró ellen. A bíróság azt mondta: igen.

Keresztes Imre, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője ennek ellenére felülbírálta a döntést. Kilépett - valószínűleg persze, hogy nem önszántából - ügyészi-nyomozói szerepéből és bíró lett belőle. A bíróság által jogszerűnek ítélt lehallgatások, tanú és terhelti vallomások és nem utolsósorban Varga bíró vallomása - miszerint igen kaptam dolgokat, de azok árát mind kifizettem - ellenére nem vitte bíróság elé az ügyet, hanem összetépte a vádtervezetet és megszüntette az eljárást. A kardinális indok: a fő bizonyíték, a lehallgatás, aggályos.

Varga bíró újratöltve

A Központi Nyomozó Főügyészség előtt most újra van egy Varga-ügy, igaz ez másik bíró, de ugyanazon a vonalon működött és vitte tovább elődje ügyeit. Felszámolgatott, majd meghamisította a vagyonbevallását, mert nem tudott elszámolni jó néhány millióval. (Erről itt olvashat: http://hirosveny.hu/hirek/menesztettek-gazdagodo-birot).

Ebben a folyamatban lévő ügyben is születtek már jó kis vallomások.

Ráadásul, további gyanús tény, hogy egy felszámolócég több kuncsaftját is átjegyzik ezen a bírói vonalon Kecskemétre, egy olyan telephelyre, amelynek tulajdonosai később még jelzi is a bíróság felé, hogy nem járultak hozzá. Akkor mégis miért, hogyan? Kapjuk fel a fejünket.

De nem. Ebben az ügyben is hosszú idő óta nyomoznak Pesten, de meg se szagolták a bíró és az átjegyzést végző kollégája seggét. Az ügyészség majd itt is bírót játszik és megtalálja az aggályos pontokat. 

Igaz, ebben nincs ügyvéd, aki a bőrét mentené, csak károsultak, nem is kevesen.

Rajnai Attila