Megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla dr. Harangozó Attila vezette büntetőtanácsa az emberrablás bűntette miatt K. István és társai ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék I. fokon meghozott ítéletét. 

A szabadságvesztés büntetést az I. rendű vádlott esetében 5 évről 6 évre, a II. rendű vádlott esetében 6 évről 7 évre, a III. és a IV. rendű vádlott esetében 4-4 évről 5-5 évre súlyosította.

Az ítélet indoklásakor elhangzott: a büntetés súlyosítását az indokolta, hogy a vádlottak szinte útonálló módon követték el cselekményüket, komoly halálfélelmet kiváltva a sértettben. Az ítélőtábla a büntetést súlyosító döntésével azt szeretné a társadalom felé közölni, hogy pénzügyi viták elintézésére egyetlen esetben sem lehet ilyen módszereket alkalmazni. Egy jogállamban soha nem dönthet vitás kérdésekben az, hogy ki az erősebb, netán ki tid nagyobb csapatot összeszervezni vélt vagy valós sérelme megtorlására, követelése behajtására – hangsúlyozta a bírói tanács elnöke.

Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.

A bűncselekményről

Az I. rendű vádlott és L. A. sértett kb. 2013 vége óta ismerik egymást, mindketten autókereskedéssel foglalkoznak. Olaszországból használt autókat hoznak be, ismeretségük során közös üzleteik is voltak. 

Az I. rendű vádlott 2014 őszén megállapodott a II. rendű vádlottal abban, hogy részére egy használt Audi típusú gépjárművet hoz be Olaszországból. A kocsi megvásárlására a II. rendű vádlott a vételár jelentős részét euróban átutalta az Olaszországban tartózkodó I. rendű vádlottnak, az átutalásban a II. rendű vádlottnak L. A. segített.

Az átutalások ellenére az I. rendű vádlott az autót nem hozta be az országba, így a megelőlegezett vételárat a II. rendű vádlott visszakérte részben az I. rendű vádlottól, részben a sértettől. Az elszámolás az I. rendű vádlottal meg is történt, azonban L. A. ettől elzárkózott, arra hivatkozva, hogy a sikertelen üzletben ő nem vett részt, illetve az átutalt pénzből hozzá nem került, így nem is tartozik. 

A II. rendű vádlott látszólag elfogadta a sértett álláspontját, tőle a vételár előleg egy részének visszafizetését nem kérte, a kapcsolatukat fenntartotta. Köztük többször is szóba került, hogy a II. rendű vádlott a sértett BMW típusú autóját megvenné, a II. rendű vádlott a kocsit e célból meg is nézte.

Az I. rendű vádlott és L. A. viszonya időközben megromlott, a sértett már találkozni sem volt hajlandó az I. rendű vádlottal. A viszony megromlásában több, részben személyes és üzleti sérelem is szerepet játszott. A sértett 2014. december 9-én feljelentést tett ismeretlen tettes ellen rongálás vétsége miatt a Bajai Rendőrkapitányságon amiatt, mert az utcán parkoló Ford Escort típusú gépkocsiját egy ismeretlen személy, a sértett szerint az I. rendű vádlott, megrongálta.

Az I. rendű vádlott ezt követően, 2015 elején megállapodott a II. rendű vádlottal abban, hogy a sértettet erőszakkal kiviszik az I. rendű vádlott csávolyi tanyájára, és BMW típusú autóját megszerzik a II. rendű vádlott által korábban támasztott követelés fejében. Erről a tervről tudomást szerzett a III. és a IV. rendű vádlott is, akik 20%-os részesedés fejében felajánlották, hogy a tartozás behajtásában részt vennének. Miután az I. és a II. rendű vádlott véglegesen megállapodott abban, hogy a tartozást behajtják L. A.-n, a II. rendű vádlott telefonon leegyeztette a sértettel, hogy másnap reggel Baján találkoznak, és megvásárolja a BMW-t. 

A találkozót megbeszélték a III. és a IV. rendű vádlottal is azzal, hogy Baján a BMW-be beszállva fizikai erővel kényszerítik a sértettet arra, hogy a csávolyi tanyára velük menjen. 

2015. február 15-én reggel a vádlottak találkoztak, majd Baján a II. rendű vádlott megismételte vételi ajánlatát a sértettnek – miközben a III. és a IV. rendű vádlott egy utcában várakozott –, majd azt kérte, tegyenek egy próbautat. A gyanútlan L. A. ebbe beleegyezett, beültek az autóba, amit a II. rendű vádlott vezetett. Majd a sértett figyelmét elvonva megállt a járda mellett, és akkor a III. és a IV. rendű vádlottak hirtelen beszálltak az autóba a hátsó ülésre. A hátul ülők a sértettet lefogva tartották, közben a II. rendű vádlott elindult az autóval.

Útközben L. A. eleinte nyugodtabban viselkedett, de amikor megtudta, hogy Csávolyra, az I. rendű vádlott tanyájára viszik, megpróbált védekezni, rugdosott, és igyekezett elérni azt, hogy az autó megálljon. A dulakodás miatt a kocsi egy útjelző oszlopnak ütközött, jobb oldala megsérült, és az egyik külső tükör is letört. Ezt követően a III. és a IV. rendű vádlott a sértettet az ülések között hátrahúzta, majd többször, ököllel megütötték az arcát, ami vérezni kezdett. A férfi közben továbbra is megpróbált ellenállni, rugdosott, ezért a III. és a IV. rendű vádlottak az ülésnek nyomva, lefogva tartották, így mentek ki az I. rendű vádlott tanyájára. 

Itt harisnyával betömték a sértett száját, amit egy kendővel át is kötöttek, majd bevezették a tanyába, ahol kezét és lábát is megkötözték.

Mivel L. A. ellenállt, többször ököllel arcon csapta a III. és a IV. rendű vádlott, mire a sértett orra is vérezni kezdett. Amikor egy másik tanyáról az I. és a II. rendű vádlott is megérkezett, az I. rendű vádlott közölte a sértettel, ha a BMW-t a tartozás fejében átruházza a II. rendű vádlottra, nem esik bántódása és elengedik. Ha viszont erre nem hajlandó, akkor egy erővágóval egyesével levágja az ujjait, és azzal is megfenyegette – egy fecskendőt felmutatva –, hogy erős nyugtató beadásával megöli. 

A sértett nagyon megrémült attól, hogy megölhetik, ezért a fenyegetés hatására azonnal vállalta, hogy bármit aláír. Az adásvételi szerződés aláírása meg is történt, a II. rendű vádlott a III. rendű vádlottal együtt a BMW-n elhagyta a helyszínt. Ezt követően az I. rendű vádlott, ismét megöléssel fenyegetve a sértettet, aláíratott a férfival egy olyan nyilatkozatot, amiben a sértett elismerte, hogy hamisított adásvételi szerződéssel szerezte meg egy Citroën gépkocsi tulajdonjogát. 

Eközben az II. rendű vádlott telefonon egyeztetett az I. rendű vádlottal, aki ez alapján még egy garnitúra adásvételi szerződést aláíratott a sértettel. Később az I. rendű vádlott ismét életveszélyesen megfenyegette a sértett, azt mondva, ne merjen a rendőrséghez fordulni a történtek miatt, majd a sértettet az autójával Bajára vitte, és ott elengedte. 

A III. és a IV. rendű vádlott kifizetésére nem került sor, mivel a vádlottakat 2015. február 22-én őrizetbe vették, az elvitt BMW-t pedig a nyomozóhatóság a sértettnek – aki a bántalmazások során 8 napon belül gyógyuló könnyebb sérüléseket szenvedett - visszaadta.

A bűncselekmény elkövetését az I. rendű vádlott tagadta az eljárás során, míg a II., III. és IV. rendű vádlott bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett.

Az I. fokú ítéletről

Emberrablás bűntettében, mint társtettest, mondta ki bűnösnek a Kecskeméti Törvényszék 2015. november 30-án K. István I. rendű vádlottat, és ezért őt a bíróság 5 év börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ügy II. rendű vádlottja, V. László ugyanezen bűncselekményért 6 év börtön és 6 év közügyektől eltiltás, a III. rendű vádlott V. István 4 év börtön és 4 év közügyektől eltiltás, a IV. rendű vádlott J. Tamás 4 év börtön és 4 év közügyektől eltiltás büntetés kapott. 

Az ítélet ellen az ügyész - valamennyi vádlott terhére - a büntetés súlyosítását kérve nyújtott be fellebbezést, míg az I. rendű vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében, a II., a III. és a IV. rendű vádlottak és védőik a büntetés enyhítése érdekében fellebbeztek, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.